Rövid, sprinttúrára vágytam, futással megspékelve, és amikor Fitzl Csabi elküldte nekem az edzőkörének trackjét, melyhez időeredményt is csatolt, ( 2:18 ) rögtön beindult a gépezet a fejemben. Ráadásul csodás idő van napok óta, így reggel már úton is voltam.
Az útvonal a Visegrádiban tekereg, Szentendre környékén, rövid, ám szintes, ami azt jelenti, hogy 16 kimire jut kb. 1000m szint. A skanzen mögött parkolok le, de túl korán érkezem, mivel még éppen csak pirkad és én annyira nem hoztam magammal semmit, hogy még fejlámpa sincs nálam. A kamerámat is otthon hagytam, mondván, most kizárólag sportolni jöttem, a lehető legkevesebb súlyt akartam cipelni. Várok, hogy világosabb legyen.
Azzal tisztában voltam, hogy a 2:18 túl erős idő nekem, így első körben arra hajtottam, hogy 3 órán belülre tudjak kerülni, de ha jól megy, akkor talán meg is szorongathatom Csabi idejét.
A nulladik ponton tolom neki, de nem futok, csak gyorsgyaloglok. A sárga kereszt enyhén, helyenként közepesen emelkedik. Köd van. Tarvágás miatt nyílik az erdő és Pilis-tető sejlik fel a távolban. Amikor felérek a Nyerges-hegy gerincére, a másik irányban derengő napfelkelte fogad. És itt, ezen a ponton örökre megfogadom, hogy a kamerát többet nem hagyom otthon. Ugyanis ebben a szent pillanatban hagytam volna az egész sportolósdit és csak kameráztam volna, amíg bírok. Képtelen vagyok betelni a látvánnyal. A hegy északi oldala hirtelen ejt le az Álló-rétre. Kapaszkodok rendesen a fiatal fákban és szinte látom Csabit, ahogy gorillaterepfutóként függeszkedik egyik fáról a másikra, hátrahagyva a mancsnyomait a fák törzsén, melyek nekem is támpontokat kínálnak.
Innen finoman visz fel Vörös-kőig a sárga sáv. Itt legutoljára akkor jártam, amikor még nem voltam aktív túrázó, csak kirándul(gat)ó. A ködtenger felett állok, a napsugarakat egy felhő töri meg. Pazar látvány, Nitro Tom kitett magáért, remek irodát bérel itt fenn, bár nekem bántóan napfényes, de adom. 6-os átlaggal érek fel és bizakodó vagyok az időt illetően.
Gerincút visz el a Kis-Bükk tetőig, útközben sejtelmes panorámát adva hol kelet, hol nyugat felé. Az erdő már ezer színben pompázik és szakaszos köd van. Varázslatos az egész.
A sárga sáv szerpentinen aztán elkezdek tempósan haladni. Úgy tervezem, hogy ezen a szakaszon, illetve az utolsó 4 kilométeren sokat fogok futni, ezáltal gyorsulni. Nagyon élvezetes de hamar leérek a sárga pöttyig. És itt jön a meglepi, legalábbis nekem.
A Hétvályús-forrást nem ismertem és igencsak düllednek a szemeim, amikor meglátom a meredekségét. Konkrétan vetekszik a Vadálló emelkedőjével, igaz ez „csak” 150m szint kb. Sok időt eldobok itt és másodpercekre többször is bele kell pihennem, hogy a pulzusomat visszarántsam. A tetején aztán megkapom a nap csúcspontját. Pont a ködfelhő határán mozgok, és a napsugarak pont áthatolnak a fák között. Vérzik a szívem, hogy nincs nálam a kamerám. Perceket hagyok el, mert ezt muszáj bámulnom és megörökítenem. Közben legalább pihizhetek. Vörös-kőhöz visszaérve a bal térdem nyivákol, hogy ne fussak már.
A piros sávon ereszkedem, amin azért néha csak belekocogok, aztán a piros kereszt visz fel az Álló-rétig. Ekkor, elnézve az időmet futásnak eredek és emelek a tempómon. Már csak olyan 4 kimi van, így nyugodt szívvel kiadhatom magamból, ami még bennem maradt. Továbbra is a köd táncát figyelem közben, majd aszfaltot fog a lábam. Stopper off. 2:44
Abszolút elégdett vagyok, mert azt éreztem, a jelenlegi szintemen ennél több ebben aligha volt. Eldobtam ugyan néhány percet, de azok inkább hozzáadtak ehhez az úthoz, mintsem elvettek. Megtetszett ez az új formáció és több ilyen rövid szintesre fogok elmenni. Ez egy nagyon jó edzőkör, bár az utolsó negyed az megúszós, talán újra fel kellene menni az Álló-ról a Nyergesre, ahogy javasoltad. Köszi Csabi!
