Elsőként szerettem volna végigmenni rajta, végül pedig alig fértem bele a 24 napos etapba. Sötétben terveztem teljesíteni, de a beígért havazás átírta a forgatókönyvet, végül aztán kaptam mindent, csak havat nem. Na jó, azért pár centi megadatott. A Budai-hegységet jól ismerem, így fel kellett dobnom a túrát valamivel. Az időjárás megtette helyettem.
A túrának két neuralgikus pontja volt. Az egyik, amikor ráfordultam a libegő melletti kaptatóra, ahol a jeges útszakaszok mellett elkezdett esni a hó, melyhez szél is társult. Az nagyon zorall volt, ugyanakkor észnél kellett lenni, mert egy esetleges esést el akartam kerülni.
A másik a Farkas-hegynél jött, ahol viharos szél fogadott és a csapadék esőre váltott. Én hóra készültem, így a felszerelésem nem az ilyen típusú csapadékhoz lett igazítva és a héjkabát kezdett átázni. Ugyan volt nálam tartalék póló és egy könnyű esőkabát, de úgy döntöttem, inkább ritmust váltok, hogy minél előbb a kocsihoz érjek. Eddig a pontig végig figyeltem rá, hogy ne nagyon izzadjak meg, de ezen a ponton ezt felrúgtam. Közben folyamatosan azt néztem, hogy a pólóm vizesedik-e, mert ebben az esetben azonnali cserére került volna sor. Ez elmaradt a szakaszos csapadék, illetve a túra végi ónos eső miatt, ami lepattogott rólam.
Kompakt kis túra volt, egyszerű vonalvezetéssel, könnyű terepen, szélsőséges szintemelkedések nélkül, de remek kilátópontokkal tarkítva. Az időjárás tette varázslatossá az erdőt, melyre egészen sokan voltak kíváncsiak ezen a csütörtöki napon…
