Kiélveztem ezt az utolsó, tájnézegetős, tingli-tangli túrát. Reggel megint -15 fok körüli hideget éreztem. Amikor kiszálltam a kocsiból arcon vágott a metsző szél, így végérvényesen felébredtem. Ropogott a fagyott talaj. A nap pedig már erőtlenül ugyan, de sütött.
Az izgatott leginkább, hogy nem volt fix útvonal, amin majd végig kell mennem, hanem nekem kellett improvizálni, és ezt a részét nagyon élveztem. Mint mindig, most is maximálisan támaszkodhattam a felszerelésemre, ami sosem hagy cserben. És ettől lett igazán ütős az élmény.
De a világ mostantól változik, mert számomra elengedhetetlen a teljesítmény, no és persze, ami mögötte van. A szűnni nem akaró kitartás, amit a legendás makacsságom táplál. Most először olyan célokat tűztem ki magam elé, aminek kimenetelében egyáltalán nem vagyok biztos. Tényleg nem. Elképesztően kemény menet lesz.
Már csak két hetet kell kihúznom és kezdődik az eddigi legkomplexebb játék. A Börzsönnyel kezdem a sort, a hírhedt Inóci-vágás hegymenetével.
