Csúcs!
Az utolsó két etapra a csajok is elkísértek. Ezúttal Zircre helyeztem a bázist, mivel a piros jelzés Eplénytől egy jó nagy kört ír le, mire északról befut a végállomáshoz. Bakonybélen volt a ki-beszállópont. Nagyon meleg, sár és víz várt rám. Nekem pedig az összesen 85 kimin két lövésem maradt, hogy behúzzam a legjobb átlagomat a KDP-n is. 4:48-kor benyomtam a pecsétet és neki is indultam.
Meglehetősen párás, ködös volt az idő, de ettől csak még sejtelmesebbnek hatott. Bakancslistás hely, és a KDP legjobb kilátópontja is egyben. Innen egy nyergen át a Borzás-hegyi csúcs felé vitt az utam, aminek teteje kopasz, így a gerincen szintén megkaptam a panorámát, sőt, mivel a nap ekkor már előbújt, egészen elképesztő árny és fényjátékot is a fák lombjain keresztül. Hamarosan aszfaltút következett, ami levitt Hárskútig. Belefutottam, hogy javítsak az átlagon. Úgy voltam vele, hogy ha féltávnál nem érzek fáradságot, akkor ez a nap lesz a rekordkísérlet. Ellenkező esetben az utolsó etapon kényszerülök erre a bravúrra. A falutól reméltem egy boltot, ami esetleg nyitva van, de ez nem jött be. Bélyegzés és toltam tovább hosszan, egyenesen, egy műúton, amit nemigen szeretek. Nem sokkal később tanyák mellett haladtam, és csekély emelkedés után el is értem az Augusztin kulcsosházat, ahol szintén bélyegezni kellett.
Kicsit feltöltöttem a raktáraimat és nekiduráltam magam a bozótosnak, merthogy innen egy rövidebb szakaszon az következett. Az igazi problémát a leveleken megtapadt víz okozta. Derékig csuromvizes lettem, de szerencsére a felszerelésem bírja a strapát, ahogy mindig. Valójában ez igen komoly magabiztosságot ad, mert tudom, hogy minden eshetőségre fel vagyok készülve. Meglepetés majdhogynem kizárva. Ehhez mondjuk pár ezer kilométert mennem kellett. De van, amit csak tapasztalás útján lehet megszerezni.
Láthatóan javult az időm, de ennyi nem volt elég nekem. Minden energiát belevittem, ami a jelenlegi szintemen lehetséges és ez azt eredményezte, hogy 6 km/óra lett a mozgási – és 5,7 km/óra lett az átlagsebességem ezen a 45 kimin. A csavar az volt benne, hogy nem fáradtam el igazán. Lebattyogtam a településre és bevágtam a kólámat, aztán jött is a busz és már 14:00 körül Zircen voltam. Egy kis pihi, fürdés, aztán éttermezés, majd elmentünk a gyerkőccel a Római-fürdőhöz, de csak azért, mert nem sétáltam aznap eleget.
Reggel nem indultam korán, inkább lazulóra akartam venni a figurát, hiszen a skalpot már behúztam, tét nélkül sétálgathattam. Nem is kapkodtam. Annyira. Átmentem újra a hegyen a zöld kereszten át, vissza a pirosra, de előtte lekanyarodtam egy kis kitérőre a Witt Lajos kilátóponthoz. Onnan nagyon közelinek tűnt a Kőris-hegy, ami a KDP második felében végig felbukkant időről-időre.
Belém hasított az érzés, hogy alig kezdtem bele két hónapja ebbe a kalandba, és már csak harminc egynehány kimi van hátra, és itt a vége, megint cél nélkül maradok, egy időre. Egy árokban lépdeltem, patakokon át, mocsarak mellett, természetesen csalán kíséretében. Aztán ebből kiérve bélyegeztem egyet az Odvaskő panzió bejáratánál, ahol egyébként előző nap kajáltunk. Elindult a hegymenet.
Természetesen érintettem az Odvas-kő barlangot, majd erdei ösvény következett, egészen a csúcsig. A Magas-Bakony az egyik legjobb terep az egész országban. Ki is élveztem minden lépést. Öröm volt a kilátó aljához érni és az emlékeket felidézni. Ez a KDP legmagasabb pontja. A teljes út során alig találkoztam túratársakkal, de itt voltak néhányan. Váltottunk pár szót, aztán ki-ki a maga útján folytatta tovább.
Ahogy leértem 500m szint alá, a szép erdő átváltott unalmas, egysíkú szakasszá egészen Vinyéig. Éreztem némi fáradtságot, ezért ezt a szakaszt meghúztam, hogy a végső nagy durranást kiélvezhessem. Ez nem volt más, mint a Cuha-völgy. Az utolsó 13 kimi.
Onnan aztán sajnos egyre inkább visszavált a Bakonytól már „elvárt” dzsindzsás, alig egy nyomtávos, helyenként erősen napos útvonallá. Szóval a felső része számomra már nem volt élvezetes, így hát még utoljára csak oda kellett lépnem, de ez már nem esett jól. Véget nem érő útnak tűnt, és megváltás volt megpillantani végül a Ciszterci apátság tornyait. Utolsó pecsét a helyére, majd irány a 0. kilométerkő.
