Ülök a szobában. Dolgozom és reménykedem. Olvasom a jobbnál jobb beszámolókat, melyeken nekem is helyem lenne. Felszívom magam. Elfogyott a türelmem. Három hét után muszáj letesztelnem a lábam, hogy lássam mennyire javul. Hajnali sétát tervezek, a budai hegyekben. Nincs nyomkövetés, nincs előzetes. Csak én és a pálya.
2:41-kor felébredek, kicsivel az ébresztő előtt. Mámoros az érzés, hogy végre mehetek. Jó dolog magamra ölteni a felszerelésemet. Már nagyon hiányzott. A cipőt felhúzni különös. Bevillan az esés emléke és azzal a lendülettel tovaszáll. Ez már a múlt. Anna utamra enged. Kint máris pirkadni kezd.
Egyedül lépkedek az alvó város utcáin. A Tündér-sziklánál már ébredezik a nap, de még felhő mögé bújik. Hirtelen világosodik, a hegy tetején már elteszem a lámpám. A kilátó sajnos zárva, így robogok tovább a Nagy-Hárs-hegyre.
Amikor felérek, éppen akkor kapom meg az egyik kedvenc jutalmamat. Panoráma, napfelkeltével. Tekinthetjük annak, hiszen a felhő ekkor állt odébb.
A jobb lábam még bizonytalannak érzem, óvatosan terhelem. De veszi az akadályokat. Normál tempóval érek fel az Apáthy-sziklához, ami árnyékban van, minden más viszont fényben úszik. A kondimon érzem a kihagyást, de a rutin áthúz a kaptatókon. A kilátópontokon való bámészkodást különösen hosszúra nyújtom. Élvezem.
Innen az Árpád-kilátó csupán néhány lépés és perc. Egyre jobban érzem magam. Teljes kontroll alatt tartom a lépteim, ugyanakkor egyre kevésbé figyelek oda kényesen a jobb oldalra. Minden fronton tesztelem. Teljes sebességre váltok. Néha bejelez, de nem vészesen. Közben az idő még mindig hűs.
Egyedül érek fel a Guckler Károly kilátóhoz. Melegedik. Jólesően falatozom és csak sodródom. Flow. Már csak ereszkedni kell, de még útba ejtem a vitorlázó starthelyet és a Kőtarajt is. Morajlik már a város. A kilátás mesés.
Vágytam már az erdő illatára és a létező összes szín látványára, testközelből. Vágytam a teljesítményre és arra, hogy egyedül mehessek. Vágytam arra, hogy visszatérjek, méghozzá olyan lendülettel, amire eddig nem volt példa. A lábam egyértelműen azt üzente, hogy készen áll, bármire. Ritkán kapok második esélyt. Így hát könyörtelenül ki is fogom használni. Szóval ne türelmetlenkedj Mátra, jövök…
