Ilyen zavaros túrám se nagyon szokott lenni. Menjek? Ne menjek? Mikor menjek? Milyen célból? Merthogy kedvem volt hozzá, de a felkészülésemet már semmilyen szinten nem befolyásolja. Rekord döntés? Naná, hogy mozgat, de azzal egy esetleges sérülést kockáztatok, mert ez technikás terep. Időjárás? Szívesebben mentem volna viharos szélben, és csöpörgő esőben, de a videózás miatt az szívás lett volna. A hátam sincs rendben, de máskor is mentem már így, és utána van 9 teljes napom a pihenésre. Egyáltalán melyik a fontosabb, a hegymenet, vagy a time-lapse? Mindkettő.
Így hát csütörtökre toltam, ami miatt nehezebbnek ígérkezett a hegymenet a meleg miatt, de a videónak ez kedvezett, ugyanis a napos felhős idő, és a lengedező szél a legideálisabb egy látványos videóhoz. Nem beszélve a kedvező hőmérsékletről, ami az ücsörgés miatt fontos.
12:30 körül indulok el a parkolóból, és 20 perc alatt oda is battyogok a forráshoz, aztán az irányjelző táblához. 4 kör a tervem, ami kb. 5 óra alatt van meg, majd az utolsónál a sziklákról megcsodálom és megörökítem a naplementét. Ez a terv.
A könnyebb matek érdekében megvárom, amíg egész percet mutat a számláló, indulok. Egy pillanatra sem akarok megállni, ahogy az órát is csak legvégén akarom megnézni. Kizárok mindent. A lankás, első etapon nem figyelek eléggé a légzésemre, már látom, hogy ez hiba. Egy hajszállal visszaveszek a tempóból, hogy korrigáljak. Nem az elején kell ezt az időt elcsípni, hanem a közepén. Csak pillanatnyi szusszanásokat enged ez a hegymenet. Érkezik az első kaptató. Szellősen nőnek itt a fák, a talaj letaposott, helyenként morzsalékos. Csontszáraz minden. Ettől függetlenül a legújabb cipőm betapad. Mégis erőtlennek érzem magam, zihálok. El is engedem az időt, mert érzem, hogy ez nem lesz meg ezen a körön. Pár lépés szintben és jön a következő immár köves kaptató, ami jól tempózható, a meredeksége ellenére is. Itt nincs ideális útvonal, szinte minden alkalommal kicsit másfelé kapaszkodok fel. Megküzdök vele, nem érzem jónak a tempót. Megkapom a kilátást, és jönnek a névvel ellátott kövek is sorban. Tovább tol felfelé a sziklás, kitett részre. Minden alkalommal kicsit bátrabban megyek itt, de az óvatosság és a figyelem a régi. Ahogy a tériszonyom is. A nehezén már túl vagyok. Ismét lankásabb rész visz fel a kilátóhoz, de nincs kraft bennem, hogy fokozzam a tempót. Már csak fel akarok érni. 37:20
Meglepődöm, nem kicsit. Kevesebb mint 2 perccel rosszabb a legjobb időmnél, egyben ez eddig a második legjobb. Hm. Már sokkal jobban érzem magam, főleg, hogy gomolyfelhők suhannak az égen nagy sebességgel. Ezt nem tudom itthagyni. Kamera bekapcsol, én pedig relaxálok a melengető nepsütésben másfél órán keresztül. Teljesen feltölt.
Elindulok lefelé, és kivételesen ezt is lemérem. Egy-egy túrázó jön csak szembe. Időnként, ahol a terep engedi, belekocogok. Semmi sem hátráltat. Gyorsan leérek az aljára, vagy mégsem? 32:20
Magyarul a legjobb felfelé időmnél, csak kicsivel több mint 3 perccel vagyok gyorsabb lefelé. Akkor vagy baromi gyors vagyok az emelkedőkön, vagy rohadt lassú a lejtőkön. Esetleg mindkettő együtt, netán egyik sem. Mindenesetre komolyan meglep. Pár perc alatt lehiggadok, lecsendesítem magam, és várom a kerek számot. Start.
Bemelegedtem az első körtől, és most érzem magamban az erőt. Odalépek, a légzésemet pedig teljes kontroll alatt tartom. Tökéletesen haladok, jönnek a kaptatók. A pihenőkön vissza tud állni kicsit a pulzusom, mindent jónak érzek. Nagyon élvezem, űridőt vízionálok magamban. A sziklákon túli fordulónál van erőm rákapcsolni. Meg is teszem. Az imént szembejövőket érem utol és hagyom őket faképnél pillanatok alatt. Legalább kétszer akkora sebességgel haladok, mint a többiek. Feltüzel, hogy rátekerjek mindent. Jön a kilátó én pedig meglepődöm. 36:55
25 másodpercet javultam az előző körhöz képest. A pillanatnyi csalódást követően ennek is tudok örülni, végülis javítottam. Akkor ebben ma nincs több. Ha csak a lábamon múlna a dolog, akkor 30 perc alá is be tudnám nyomni a rekordot, mivel az izmaim meg sem érezték ezt a két kört. De ez egy összetett rendszer, mindennek nagyon együtt kell állnia ahhoz, hogy sikerüljön a bravúr.
Lecsorgok a felső sziklákig és legalább 15 percen keresztül keresem az ideális helyet a gépemnek. Hamarabb értem ide, tekintve, hogy 4 kört terveztem aznapra, de minden borult, szóval két és fél órát kell várnom az egyik legszebb pillanatra. Szó nélkül megteszem. Kólát hörpölök. Szárnyalok a gondolataimban. Gyönyörűek a színek. Csodálom a tájat és hálás vagyok, hogy itt lehetek. Mert május 19-én ez egyáltalán nem így nézett ki, de kaptam egy második esélyt. 10 nap sok idő, és egyben kevés is. A kocka immár el van vetve…
